Thomas Malloy

Thomas Malloy IRA katona. Hogy jobban megértsük karakterét, tettei kiváltó okát, valamint azt, hogy mi mozgatja a darab folyamán, fontos ismernünk a történelmi hátteret.

Az IRA - ról

A Provisional Irish Republican Army (Írül: Óglaigh na hÉireann) (röviden PIRA; vagy ismertebb nevén IRA, esetleg Provos) egy ír, hosszú ideig elsősorban katonai jellegű, baloldali nacionalista ír republikánus szervezet, mely a Belfasti egyezmény aláírásáig Észak-Írország Egyesült Királyságból való teljes kiszakadásáért, illetve annak Írországgal történő egyesüléséért harcolt mind katonai, mind politikai úton. 1969-es alakulása óta nyíltan vállalt célja Észak-Írország és Írország felszámolása, és helyükbe egy új, az Ír-sziget teljes területét kitevő szocialista „összír” nemzetállam állítása. A szervezet politikai szárnya a Sinn Féin.

A szervezetet az Egyesült Királyságban illegális terrorszervezetként tartják számon Írországban pedig illegális szervezetként tekintenek rájuk.Az Egyesült Államokban sem tartják terrorszervezetnek az IRA-t.

Az IRA az Ír függetlenségi háborúban (1919-1921) harcolt Ír Köztársasági Hadsereg (Irish Republican Army) folytásának tartja magát, nevében a provisional szó ideiglenest jelent, utalva arra, hogy addig marad fenn a szervezet, míg a „két Írország” nem egyesül az általuk elképzelt formában.

2005. július 28-án az IRA vezetőtanácsa (nemzetközi meglepetésre) bejelentette, hogy felhagy fegyveres akcióival, feloszlatja katonai szárnyát és ezentúl „kizárólag békés módszerekkel, tisztán politikai úton és demokratikus programok révén” küzd tovább céljaiért.

Ahogy az összes többi IRA néven futó szervezet, a Provisional IRA is az eredeti Irish Republican Army folytatásának tartja magát, a többi, ugyanezen néven futó szervezetetet illegitimnek tartja, és szintén a többihez hasonlóan önmagát Óglaigh na hÉireann (nagyjából „Írország önkéntesei”) címmel is illeti, mely szintén az eredeti, 1919-es IRA jelzője volt, noha Írország nem ismeri el a PIRA ezen címét.

(forrás: wikipedia)


Kiváltó okokról, és a katolikus - protestáns konfilktusról:

1972. január 30-án - amit azóta "véres vasárnapként" említenek - a brit katonák az internálás ellen tüntető tömegbe lőttek, és 13 embert megöltek. Ez az esemény mindennél jobban hozzájárult ahhoz, hogy az IRA terrorista szervezetté váljon. Az IRA 1972 februárjában kezdte meg terrorhadjáratát a protestáns és a brit célpontok ellen. Az elharapódzó erőszak megfékezésére a brit kormány felfüggesztette az észak-ír parlamentet és átvette az országrész irányítását, ahol már tizenötezer brit katona állomásozott. Az IRA bomba-merényletekkel és gyilkosságokkal válaszolt. Gyilkosság áldozata lett Lord Mountbatten, a II. világháború hőse, a királyi család tagja is. A konfliktust tovább mélyítette, hogy a britek megszüntették a bírósági eljárásokat, amelyeket az Amnesty International kezdeményezett az internáltakkal való rossz bánásmód miatt. A Maze börtönbe zárt IRA-tagok éhségsztrájkba kezdtek, így tiltakoztak a sérelmesnek ítélt börtönszabályok ellen. Azt követelték, hogy politikai foglyoknak tekintsék őket. A "különleges státusz" elnyeréséért indított éhségsztrájkot a Maze börtönben Bobby Sands IRA-vezető, az észak-ír parlament tagja is. 1981. május 5-én Bobby Sands meghalt - és az ír katolikusok mártírjává vált.

Az IRA kegyetlen és véres bosszút állt: tagjai brit laktanyákat támadtak meg, ezúttal London szívében. A távirányítású bomba két katonát megölt és 40-et megsebesített; a Buckhingam-palotát őrző testőrök lovainak tetemei a nyílt utcán hevertek. Ez és a többi terrortámadás, amit Nagy-Britannia fővárosában hajtottak végre, megerősítette azt a brit szándékot, hogy megsemmisítsék az IRA-t. Ám három évvel később az IRA mégis képes volt lecsapni: merényletet kíséreltek meg a brit uralom szimbólumának tartott miniszterelnök, Margaret Thatcher és kormánya ellen. A bomba abban a brightoni szállodában robbant, ahol az akkor kormányzó konzervatív párt éves kongresszusát tartotta. A robbanás megölte a kabinet egyik tagját, a hotel három vendégét és megsebesített 32 embert. A brit vezetésnek küldött nyílt hadüzenetre Thatcher a rá jellemző határozottsággal válaszolt: "Nincs alku a terrorizmussal!" Szilárd álláspontja egységbe forrasztotta a kormányzó párt tagjait.

1985 novemberében Nagy-Britannia és az Ír Köztársaság kormányfője egyezményt írt alá, mely szerint együttműködnek az észak-ír problémák békés megoldásában. Ezt azonban mind az IRA mind a protestáns szélsőségesek ellenezték. Az erőszak légköre sem tudta azonban elnémítani a mérsékelt katolikusok hangját. 1985 novemberében a Szociáldemokrata Munkáspárt a szavazatok 60 százalékát kapta meg, és ezzel legyőzte a Sinn Féint, az IRA politikai szárnyát. Az IRA mindazonáltal újra és újra lecsapott. Tagjai gyakran használták a Líbiától kapott "Semtex" robbanóanyagot, mely olykor nem csak a kiszemelt áldozatokkal végzett. A nyolcvanas évek végén az IRA brit NATO-támaszpontokat támadott Európában;  pokoli eszköze, a "Semtex" válogatás nélkül ölte a katonákat és a civileket. 1988 nyarán egy pokolgép hatalmas pusztítást okozott az angliai Kentben egy haditengerészeti bázison. Ez az esztelen erőszak, a fiatal katonazenészek értelmetlen halála tovább mélyítette az IRA és a brit kormány közötti szakadékot.

Ez az ellentét aztán a XX. század végén enyhülni látszott. A brit kormány és az IRA politikai szárnya egyaránt kinyilvánította, hogy igazságos és erőszakmentes megoldásra törekszik Észak-Írországban. A terroristatámadások száma radikálisan csökkent, s néhány hete pár napig abban is reménykedhettünk, hogy a végső megállapodás is megszültik a tárgyaló felek között. Erre azonban sajnos nem került sor, s azóta a katolikusok és protestánsok közötti összetűzések is mindennapossá váltak. Sajnos ma is égető kérdés, hogy vajon létezik-e olyan megoldás, amely lehetővé teszi, hogy a protestánsok és a katolikusok erőszak, elnyomás és terrorizmus nélkül éljenek.

(forrás: origo )